Annyira várom: címlap, portré, interjú,

Nincs gondom, munkám a túlon-túl,

Nem túlzok, elköltöznék, lennék az ördög a válladon, a szavaimat szőttem, rád rakom,

Majd azt mondják szenzációs,

Ahogy a hullócsillag pánikol,

Ez az én impulzív sztriptízem,

Nekem nem kell hátszél intézem,

Az utcát rólam nevezik el,

A sürgés forgás temeti be,

Két év múlva a bárszék tart meg, a félkész énem egy rúdon pörgő majdnem valaki lett belőle, na most lepődj meg.

Na most lepődj meg,

Jó előre,

Hát felőlem,

Vetődj le a földre, betörve, dühöngve.

Nekem ez a küzdés számít,

Elvagyok bármivel,

Csak adjatok valamit, én átviszem,

Megírom a szöveget, és rám pihen.

Most szakadunk cafatokra,

Most hullunk darabokra,

Csak táncolj, táncolj, táncolj,

Eksztázistól fűtve fázol,

Most szakadunk cafatokra,

Most hullunk darabokra,

Csak táncolj, táncolj, táncolj,

Eksztázistól fűtve fázol

Még most még amíg félreüthet,

Még addig legyen a szívben ütleg,

Nem ülök le, mindig megy a testem,

Feküdve kelj fel, megunhatatlan,

Kipörög az izzó a sötét anyagban,

Nincs messze a délibábom, de ma mindegy a helyére állok, itt van a tömés alatta kámfor,

Na és akkor kit érdekel mi marad utánad?

Úgysem érlek el,

Csak fekszem a földön, és nézem a tömeget alulról,

Örök mozgó lények.

Na most lepődj meg,

Jó előre,

Hát felőlem,

Vetődj le a földre, betörve, dühöngve.

Nekem ez a küzdés számít,

Elvagyok bármivel,

Csak adjatok valamit, én átviszem,

Megírom a szöveget, és rám pihen