Rajtad Múlik

Nyár volt, s a tó tükrén végigsiklott egy huncut fény. Elbûvölt, hogy rám talált, szívemben õrült táncot járt. Tudtam, egyszer elmehet, s már visszaszámoltam a perceket, Hisz hívták a hulló levelek. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak. Mert rabja lettem egy őrült vágynak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak, Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak. Csak rajtad múlik, hogy lesz-e újabb folytatás. Egy szép nap, talán délután Olyan félszegen simult hozzám. Nem szólt, csak rám nézett, S én kitaláltam az egészet. Lassan feljött a hold És mindkettõnket átkarolt. Õ már a jövõ nyárra gondolt. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak. Mert rabja lettem egy őrült vágynak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak, Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak. Mert rabja lettem egy őrült vágynak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Ha látlak, félek, hogy megkívánlak, Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak. Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás. Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok. Egy éve nem láttalak, de minden nap kívántalak. Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék. Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.