Homokóra

Ülök a szobámban búsan egyedül És a fájó múltra gondolok. Odakünn az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok. Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni, De a homokóra csak pereg pereg Ígyhát kedves tovább szenvedek. Nem tudom, hogy elhiszed-e még, Hogy fájó szívem örökké tiéd. Álmaimban téged látlak Két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még! De, ha egyszer drágám nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést. Elmegyek én akkor továbbálok én, Mert a szívem magányos szegény. Elviszem én magammal az emlékeidet, Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket. Utoljára drágám azt kívánom én, Hogy te mással nagyon boldog légy!