Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol buzuki hangja szól!
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Delhusa- Pásztor- Jakab- Hatvani, 1974
