Fantom-Lány

A föld gyomrából előtör a tűz A kékes fényből előlép egy szűz Az ég megmozdul, megtörnek a fák S a föld megszüli fantom leányát És hív... engem hív... A ködszínű kezén áttetsző az ér Nagykabátját kölcsönzi az éj Zöld szeméből vissza néz egy árny Dús ölében megterem a nyár És hív... engem hív... Fantomlány A testem ma égni kíván Nem mehetsz el, fantomlány Ne tépd a vágyamat szét Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát... Fantomlány A testem ma égni kíván Nem mehetsz el, fantomlány Ne tépd a vágyamat szét Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát... Fantomlány A testem ma égni kíván Nem mehetsz el, fantomlány Ne tépd a vágyamat szét Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát... Fantomlány A testem ma égni kíván Nem mehetsz el, fantomlány Ne tépd a vágyamat szét Csak most maradj még egy vad fantom éjszakát... Egy vad fantom éjszakát...