Nem Jön Álom a Szememre

Hideg az este, támad a fagy, Ropog a hó a talpam alatt. Búcsúzol, most ennyi elég, Értem végre, hogy nincs még vége. Körülölel a fény és a zaj (és a zaj), Nem is bánom, ha mást nem akar. Mert olyan jó, hogy vagy te nekem, Már minden rendben, mert védesz engem. És már nem bánt a szó, Itt a szívemben régen, Ami nem kimondható, Mert vár a holnapom, megmutathatom Mindazt, ami jó. Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég. Egy rövid üzenet az asztalon, Írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon. Ha jön a holnap, itt leszek még, Bárhol jártam, csak rád vártam. Mindig új vagy és mindig más, De nekem bejön ez a változás, Nem is tudod, ki vagy te nekem, Minden rendben, mert védessz engem. És már nem bánt a szó, Itt a szívemben régen, Ami nem kimondható, Mert vár a holnapom, megmutathatom Mindazt, ami jó. Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég, És már nem bánt a szó, Ami bántott úgy régen, Ami nem kimondható Csak én láthatom, én hallhatom Mindazt ami jó. Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég.