Szőkített Nő

Egyszer egy szőkített nő Kifogott egy ebihalat A hideg nagyvárosban A hidak alatt A szívkirály fázott De nem beszélt Csak csodálkozott Hogy a földre ért És jó itt, mondta a riportban Kereste a nőt, hogy őt is bemondja Az meg állt szőkén a hidak alatt És csak nézte a többi ebihalat Mert itt a földön él És nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király És most otthon ül És hallgatja míg sötét lesz Töri a sósat a tévéhez Lehet, hogy jó lett volna talán És most már elég, hogyha szól Egy szomorú szám Mert itt a földön él És nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király És most otthon ül És hallgatja míg sötét lesz Töri a sósat a tévéhez Lehet, hogy jó lett volna talán És most már elég, hogyha szól Egy szomorú szám Mert itt a földön él És nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király Mert itt a földön él És nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király Mert itt a földön él És nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király