Öltöztetnéd Megint

Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe betűrsz fehér inget, ahogy nyakad nyakkendőbe a szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz megtelik virággal olyankor minden terasz Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe Hogy itt kell hagynod mindent hogy megint csak jövőre... és sötét lesz megint 360 napra a csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja mert felébrett éjjel rossz neki a sötétben miért nem jött tavaszra? mirét jött inkább télre? és aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot nem lát égitestet, legfejjeb csak ha csillagot Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva zászlók villanypóznán, a teraszok virágba és ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába mert minden embenek egy, mer ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába, mert minden embernek egy ember a barátja. Átlátszik az szívünk, mer atlétánk nincsen a szél a szoknyákat fölfújja a gerincen viszonylag nagy bajom van a szerelemmel hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...