Megint zakatol a kép, Olyan szűkös idebent.Velem minden szanaszét,Elveszítem a fejem.Ahogy sodor el a hév,Jön egy szürke idegen.Én csak araszolok épp, Minden cuccom cipelem.Ez párviadal,Nincsen mentség,Csak ez a kurva tehetetlenség.Fázik a fal,Remeg a festék,Ő is pont olyan amivé tették.Úgy mint én.Csak fekszem az út közepén.Lehet késő, de még vissza mennék.Már tudja az egész város.Már tudja, hogy mit tettem.Nem bírom ezt a nyomorúságot,Pedig azt hittem ismeretem.Az arcom is csupa sáros,Most már csak haza vágyok,Meg a kezem is úgy kiszáradt,Csak fújja a szél a számat, csak fújja a szél a számat.Csak állok a szív peremén,Nem is várok mást, csak hogy elvisz a hév.Csak állok a ház peremén,Ugrás, hezitálok pedig nincs akiért.Megint zakatol a kép, Olyan szűkös idebent.Velem minden szanaszét,Elveszítem a fejem.Ahogy sodor el a hév,Jön egy szürke idegen.Én csak araszolok épp, Minden cuccom cipelem.Istenem mondd meg kérlek,Mért nem hiszek benned már.Ez az ordító csendélet...Ez a szívemen a vesztegzár.Akarok egy üres képet,Hogy semmit se fessek rá,Hogy semmit se fessek rá.Megöl ez a kispolgári lét,Itt nincs escape a mátrixból,Betakar a hangod úgy mint rég,Csak most reszket a pániktól.Megölel a vége, szakad a kép.Zuhanok és csak szakadok szét.Istenem mondd meg végre mért,Istenem mondd meg mért pont én.Megint zakatol a kép, Olyan szűkös idebent.Velem minden szanaszét,Elveszítem a fejem.Ahogy sodor el a hév,Jön egy szürke idegen.Én csak araszolok épp, Minden cuccom cipelem.Megint zakatol a kép, Olyan szűkös idebent.Velem minden szanaszét,Elveszítem a fejem.Ahogy sodor el a hév,Jön egy szürke idegen.Én csak araszolok épp, Minden cuccom cipelem.