Feltettem A Polcra

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam páratlan Mindent megtettél, az égbe felvittél Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam A földön vergődtem, és végül feladtam Nem hittem magamban, sem az álmokban A tökéletesség tőlem távol van A múlt szelleme sarokba kergetett Menekülő állatként okoztam sebedet Feltettem a polcra a szívemet Hogy ne törjön össze, ha tévedek Feltettem a polcra, onnan ragyogja Be az elhagyott eget Mit elszenvedtem gyermekkoromban A pillanat hevében rajtad megtoroltam Elhagyott vidék lett a lakhelyem Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem Őszinte érzelemnek szenvedés az ára Gyorsan égetett a szenvedély lángja Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet Parázzsal fedte el a téli kék eget Feltettem a polcra a szívemet Hogy ne törjön össze, ha tévedek Feltettem a polcra, onnan ragyogja Be az elhagyott eget Feltettem a polcra a szívemet Hogy ne törjön össze, ha tévedek Feltettem a polcra, onnan ragyogja Be az elhagyott eget Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Oh-oh-oh-oh-oh-oh Feltettem a polcra a szívemet Hogy ne törjön össze, ha tévedek Feltettem a polcra, onnan ragyogja Be az elhagyott eget Feltettem a polcra a szívemet Hogy ne törjön össze, ha tévedek Feltettem a polcra, onnan ragyogja Be az elhagyott eget