Mindig Lesz Helyed

Lassú percek nyomása a ketrec rácsai mögött Ami engem fogva tart, innen téged ellökött Lehet elveszett minden, de így megérted talán Neked békét ad, engem betakar ez a választott magány Neked most nyílik a végtelen, nekem az éjszaka marad Hidd el, mindig annak rosszabb, akiben nem lehet harag Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed Ha elnémul a holnap és meggyötör az út És végül elsodor a szél Én mindig itt vagyok és itt maradok Hosszú percek magánya, ez a ketrec fogva tart Az ajtót végül bezártam, hogy kint tartsam a vihart Nálad épp most vet a végtelen, itt a sötétség arat Hidd el, mindig annak könnyebb, aki megy és nem marad Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed Ha elnémul a holnap és meggyötör az út És végül elsodor a szél Én mindig itt vagyok Ha téged elsodor a szél, én mindig itt leszek Soha semmitől ne félj, mert itt mindig lesz helyed Ha elnémul a holnap és meggyötör az út És végül elsodor a szél Én mindig itt vagyok és itt maradok