Fáj Még (feat. Horus & Ozi)

Temesd a múltat Őzi! Megtenném ha tudnám! Minden apró érzésem feltárnám Neked talán Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz! Ne fájjon Őzi, amire nincsen orvosság... Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy Te tudod Tagadod, de én voltam kivel megosztottad bánatod Majd bánhatod, bennem leltél valamire Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe? Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben, Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem, A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem, A bánatom tükröződik egy régi képen. Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat, Sosem nem múlik el, örökre itt marad. Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon, Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom, Mással élvezed az életed perceit, Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt. Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd, Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít, Tudom, mikor szívek szállnak az égben, Minden rossz eltűnik a semmiségben, De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó, Ilyenkor ordítom, fáj még a szó. Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem Belátom most már én is, amit egykor Veled tettem Az összes képet elviszem, hol minden feledésbe merül Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív, Pár kósza dallam, pár szomorkás rím, A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban, Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam. Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már, A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap, Félek az érzéstől, nem hiányzik többé, Nem hagyja el a számat, örökkön örökké. Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések