Béci

Akkor már két hónapja bujkált - Szakállas volt, meg sem ismertem Reggelinél vettük észre Napfénytől hunyorogva állt a kertben A szabadban aludt, mesélte Lebombázott házak udvarán A Duna-part elvadult fái közt Vasúti töltések oldalán Lizáról kérdezett Mondtam, hogy semmit nem tudok Utoljára októberben láttam Aztán összefolytak a hónapok Bólintott, beszélgettünk még Adtam neki valamennyi pénzt Félrevontam, a szemébe néztem "Mondd meg, innen hová mész?" "Hova mehetek? Ugyan hova mehetek? Én hova mehetek? Hova mehetek?" Mielőtt elment, mondott valamit Emlékszem rá, mert hirtelen Kigyúlt a fény a szemében És újra olyan volt, mint régen "Hát látod, én is inkább Ezt a belső világot választottam Az álmaim világát És neked is ezt tanácsolnám" "Hova mehetek? Ugyan hova mehetek? Én hova mehetek? Hova mehetek?"