Ne engedj el!

Ne engedj el Szép volt az első nyár De belül ez a vihar régen vár Hogy zúgjon, hogy kitörjön már Alltam csak tétován Kezemben egy félig telt pohár Csak vártam, hogy hátha jobb is jár Bár szó még nem ölt Sok a lelkembe tört Mi most is ég még Mondd hogy, van-e hely még a szívedben? Hol az a rész, a mi vár engem? Ha nincs, ne ámíts, kérlek Önmagadtól védj még Van-e hely még a szívedben? Hol az a hang, a mi vár engem? Ha van, engedj be végleg Hogy álmaimban ébredj Ne engedj el Ne engedj el Vár ránk egy hosszú tél S belül ez a kérdés most is él És úgy fűt, mint a szenvedély Kell hát egy nagy vihar Olyan, ami mindent felkavar Mért várnék, hogy hátha jobb is er Bár szó még nem ölt Sok a lelkembe tört Ide több már nem fér Mondd hogy, van-e hely még a szívedben? Hol az a rész, a mi vár engem? Ha nincs, ne ámíts, kérlek Önmagadtól védj még Van-e hely még a szívedben? Hol az a hang, a mi vár engem? Ha van, engedj be végleg Hogy álmaimban ébredj Es ha a sors most együtt tart Tudom hogy, összeérünk majd Valami jóvá, jóvá Ma még az ajtó nyitva áll De hogyha mégse búcsúznal Utunkra lépj rá Mondd hogy, van-e hely még a szívedben? Hol az a rész, a mi vár engem? Ha nincs, ne ámíts, kérlek Önmagadtól védj még Van-e hely még a szívedben? Hol az a hang, a mi vár engem? Ha van, engedj be végleg Hogy álmaimban ébredj Van-e hely még a szívedben? Hol az a hang, a mi vár engem? Ha van, engedj be végleg Hogy álmaimban ébredj Ne engedj el! Ne engedj el! Ne engedj el!