Jegyeket, bérleteket

Van, aki suttog épp van olyan is, aki mindent túlüvölt

Volt már olyan, aki félelemből más karjába dőlt

Van aki integet, van olyan is, aki párszor hátranéz

A vonat füttyent, a földre könny hull, a vándor útrakész

Van aki odébb áll, van aki szigorúan figyel

A jegyemet nézem, hogy ezzel a számmal meddig mehetek el

Van aki mit sem ért, van aki szerint ez csak véletlen,

Hogy a jegyemen nagybetűkkel miért írja azt, hogy Végtelen?

Megvan még a kulcs de már nem mutatja az irányt,

Idegen a járda, az ajtó, pedig ez ugyanaz a lépcsőház

Megvan még a kulcs de már nem mutatja az irányt,

Idegen a járda, az ajtó, pedig ez ugyanaz a lépcsőház

Van, aki hátra dől, van olyan is, aki szorít még helyet

A tömegben állva szól egy hang, hogy: Jegyeket, bérleteket!

Van aki stabilan áll, van aki épp egy újság mögül figyel,

Hiába minden indulat, innen úgysem mozdulok el

Nagy a zaj de attól tisztán hallható,

Ahogy leszállásra kényszerít engem a hangosbemondó

A vonat fékezik de olyan üres ez az állomás

Úgy tűnik, ez csupán csak egy furcsa látomás

Megvan még a kulcs de már nem mutatja az irányt,

Idegen a járda, az ajtó, pedig ez ugyanaz a lépcsőház

Megvan még a kulcs de már nem mutatja az irányt,

Idegen a járda, az ajtó, pedig ez ugyanaz a lépcsőház