Csak azért, hogy mások nevessenek
Nehezítem meg a saját életem
Most is az orrom vérzik, a kezem remeg
Vagy ezt mind csak képzelem?
Vagy ezt mind csak képzelem?
Meg ahogy a hátam mögé nézek minden nap
Félek attól, hogy megölnek és csak otthagynak
Vagy zárt osztályra tolnak szép csendben
Míg ezt mind csak képzelem
Míg ezt mind csak képzelem!
De nem minden az, aminek látjuk
A félelmeket egy szobába zárjuk
De az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak
Éles tárgyak tompán koppannak a parkettán
Földet érve, most a bőröm szélét karcolják
De visszanézve sosem értettem
Hogy ezt mind csak képzeltem
Hogy ezt mind csak képzeltem!
De nem minden az, aminek látjuk
A félelmeket egy szobába zárjuk
De az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak
Hiába lesz sötét, ha úgy is látsz
Szemhéjon átszűrődő fényeket
A kényszergondolat itt megtalál
És rágyújt, amíg te felismered
Egy újabb slukk jön az utolsó után
És a passzív dohányfüst most belőled
Inhalál halál halál halál halál
De nem minden az, aminek látjuk
A félelmeket egy szobába zárjuk
De az ajtók mögül előbújó csendben csak ránk várnak várnak
