Sorata no baka

Kértelek sokszor, hogy igazat mondj

Hamis gondolatok mindenhol ott

Bárcsak megérteném, hogy mit akarsz, mondd

De én nem fogok hazudni, megmondom hogy

Démonokkal harcolok a rémálmaimban

Olyan sokszor érzem, hogy meghalok én ma

Kinézek az ablakon és tombol a vihar

Az életem mára csak egy paranoia

Vártam rád már eleget

Felszakítod a tépett sebeket

Melletted elvesztem a fejem

Én nem fogom elfeledni a nevedet

Mit csinálhatsz akkor, mikor nem tudok rólad?

Rosszakat sejtek, nem gondolok jóra

Az élet nem megy tovább, de nem számítok rosszra

Visszatérek egy bizonyos útra

De ez már a vég, kimaradtam én

Ez lesz az a pont, amikor nem találok fényt

Akarom még látni, de fog nekem még fájni

És nélküled én már nem leszek akárki

Kértelek sokszor, hogy igazat mondj

Hamis gondolatok mindenhol ott

Bárcsak megérteném, hogy mit akarsz, mondd

De én nem fogok hazudni, megmondom hogy

Démonokkal harcolok a rémálmaimban

Olyan sokszor érzem, hogy meghalok én ma

Kinézek az ablakon és tombol a vihar

Az életem mára csak egy paranoia

Kislány, ne játssz szerepet

Nem akarok én már kezeket

Nem akarok többé beszélni rólad

Szégyellem, hogy a szívem egykor elloptad

Nem fogok félni, mikor meglátlak majd újra

Olyan erős leszek, hogy mindenki megtudja

Hogy felnőtt a gyerek, nem fél már semmitől

De sohasem szabadul a könnyeitől

De ez nem a vég, most jövök én

Ez lesz az a pont, amikor meglátom a fényt

Fogok még nevetni, fogok még szeretni

De titeket elfoglak feledni

Kértelek sokszor, hogy igazat mondj

Hamis gondolatok mindenhol ott

Bárcsak megérteném, hogy mit akarsz, mondd

De én nem fogok hazudni, megmondom hogy

Démonokkal harcolok a rémálmaimban

Olyan sokszor érzem, hogy meghalok én ma

Kinézek az ablakon és tombol a vihar

Az életem mára csak egy paranoia