Nem tudsz aludni?

Furcsa, hűvös van itt most fent

Micsoda rend

De nem zavar tudod

Jó ez a csend!

A felhő, egy dormeo matrac

Emlékszik mindenre

Memóriahab!

Ide nem fér fel a sok félelem

Itt nem él meg semmilyen értelem

Buta jólét

Buta jólét!

Nem félek, tudom, álmodom csupán

A levegő simogat puhán

Apró vagyok, egy könnyű szösz talán

Ki valahogy fekszik önmagán

Villanyszámla, nem érdekel ma már

Ezernyi szar mi felzabál

Csak fekszem

Csak fekszem

A felhőn

Vagy fák tetején

Vagy a fűben

Az űrben

Folyton változik tudod

Milyen jó!

Ma ne hívjatok úgysem veszem fel

Szabin vagyok, mondtam már nem egyszer

Nem érint meg, ha bántasz

Kabbe, ez a válasz!

Álmodom

A testem absztrakt, folyton változom!

Egy kép vagyok, egy gyertya viaszból

Egy megfoghatatlan forma

Fénybe tartó rög a sötétből

A cethal sűrű gyomra

Más vagyok, nem én

Nincsen májam, vesém

Tárgyak a szívem helyén

Csak félve kérdezem

Vajon létezem?

Nem félek, tudom, álmodom csupán

A levegő simogat puhán

Apró vagyok, egy könnyű szösz talán

Ki valahogy fekszik önmagán

Villanyszámla, nem érdekel ma már

Ezernyi szar mi felzabál

Csak fekszem

Csak fekszem

Alszom. régen alszom már. régen alszom már

Alszom már