Tudom, tele van gonddal mind a két kezed
De amint megbocsátasz, az egészet átöleled
Szokatlan még a bolygónk, többit nem ismerem
Pont ezen van egy hely, ahová mindig jöhetsz velem
Elbújni, felmászhatsz sok panelház falán
Éjjel a főutcán kozmikus a magány
A tinik a tópartra járnak
Szerelmesnek lenni
El se ballagtunk még, innen tovább szöktem
Menekülök vissza, túl nagy a világ mögöttem
Díszlet ez a sok ház, téglája mind emlék
A kedvenc helyünk nincs már, de leülhetünk mellé
Félig kész hasonlat az üres vidámpark
A szüleink játszanak, ez is örökké tart
A tinik a tópartra járnak
Szerelmesnek lenni
Nem baj, ha nem a régi, csak mindig itt legyen
Változhat felőlem, amíg nem idegen
Nem baj, ha nem a régi, csak mindig itt legyen
Úgyis mindenhova magammal cipelem
Nem baj, ha nem a régi, csak mindig itt legyen
Változhat felőlem, amíg nem idegen
Nem baj, ha nem a régi, csak mindig itt legyen
Úgyis mindenhova magammal cipelem
Az ország almafáját így kell nevelgetni
Hogy a tinik a tópartra járnak
