歌詞
A faliórák mutatóját
Én már nem ismerem
Csak a belső iránytű
Kiabál merre kell mennem
De hova mész mondd hova érsz
Mi lesz majd, ha eltűnsz előlem
Ki lesz a hang az érzés az ösztön
Kinek kell hinnem
Mondd mondd mondd hova érsz
Ha eltűnsz előlem
Ki lesz a hang az érzés az ösztön
Az idő is csak sziklákból épít tornyot a mellkasomra
Ahelyett, hogy vigasztalna a szívemet szétnyomja
Legyél a tükröm, aki előtt lehetek meztelen
Hagyd, hogy ringatózzak a karjaidban én legyek törékeny
Legyél a tükröm taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság, ha úgy látnám hogy a múltban létezem
Túl keserű túl savanyú túl sok
De mi az, hogy csak ennyi
Ami éltet is untat
Miért nem elég soha semmi
Az idő is csak sziklákból épít tornyot a mellkasomra
Ahelyett, hogy vigasztalna a szívemet szétnyomja
Legyél a tükröm, aki előtt lehetek meztelen
Hagyd, hogy ringatózzak a karjaidban én legyek törékeny
Legyél a tükröm taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság, ha úgy látnám hogy a múltban létezem
A faliórák mutatóját
Én már nem ismerem
Csak a belső iránytű
Kiabál merre kell mennem
Legyél a tükröm taníts meg rá hogyan legyek jelen
Mutasd meg mi a valóság ha úgy látnám hogy a múltban létezem
Written by: Schoblocher Barbara
