'56

Ötvenhat izzó ősze volt,

Magyarország remény és pokol.

Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,

Egy hazug világ szilánkokra tört,

Megmozdult a föld.

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,

Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,

Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,

Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,

Most már késő, ezrek vére folyt.

Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:

A szabadság lánctalpakon jött,

Lánctalpakon jött.

Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,

Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,

Hungary - a változás szelét most újra érzed,

Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,

Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,

Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,

Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Hungary...