Aznap

A házak elé kihívták A világ összes taxiját, A fákról lecsorgott a fény. A szomszédok már elmentek, A feljárón csak néhány régi Játék és magazin maradt. Az álmos augusztusi délután utolsó sóhajtása Langyos szellőként a hajunkba kapott, És könnyű csókot hintett még az utca végén álló házra, Ahol évek óta senki sem lakott. Az egész család előjött, Pizsamában, borzas hajjal álltunk A frissen nyírt gyepen. Repülők és varázslók, A gyerekkori álmaim Jutottak eszembe hirtelen. A szemem sarkából még láttam, ahogy Fehér villanásban oldja fel magát az oldhatatlan rend. Utána nem maradt, csak messzi fények diszkrét csillogása És a végtelen, megbízható csend.