Bárkivel megesik, hogy jobban hiányzik neki,
Néha többet ér, ha üti magát.
Van, hogy a szerelemből kivillan a foga fehérje,
Mikor megérzi a szíveden a vér szagát.
És a gazdag meg a szegény ugyanúgy nincstelen,
Ha hiányzik egy gén, hogy a mérlegén
Hogyhogy nem gyönyörből van minden?
Persze van, aki látja már: a jó meg a rossz ugyanaz a lény!
Úgy teszel, mint aki nem, de tudod jól,
Több odakint sincs, az egész világból
Ami fontos, az ott van a szemedben,
A szívedben meg a fejedben.
Úgy teszek én is néha, mint aki nem,
Pedig tudom jól, hogy semmi sem
Hiányzik, minden itt van a szememben,
A szívemben meg a fejemben.
Ne vedd túl komolyan magad, még elhiszed,
Hogy minden ami van, az úgy marad.
Látod, hogy volt, aki megszült, és majd lesz, aki eltemeti,
Azt ami a kettő között rád ragadt.
De most feküdj a földön, ami maradt kitöltöm,
Majd a mámor után, holnap délután,
Mikor a fejem a falba verem, nevetünk rajta,
Hogy a jó meg a rossz kéz a kézben jár.
Lapozd át, ha még nem érted!
Ráérsz leszedni, ha már beérett.
Élvezd! Ne szégyelld, az vagy ami vagy:
Nekem gyönyörű szép, bennem nyomot hagysz!
Lapozd át, ha még nem érted!
Ráérsz leszedni, ha már beérett.
Élvezd! Ne szégyelld, az vagy ami vagy:
Nekem gyönyörű szép, bennem nyomot hagysz!
