Titkok Kertje

Csoda érzés, mégis féltés, Ha a szerelem már átkarolt. Száll a szívem, semmi sincsen, Csak úgy jött, és elrabolt. Érzem végre, csendben új csodát ígér, Szívem dobban, egyre jobban Látom csillagport hint rám az ég. Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Pici szirmok, harmat csillog, Színes pillangókkal száll a szél. Annyi illat bódít, ringat, S az ég a földdel összeér. Árnyék nélkül ma már szikrázó a fény, Benne úszom, éppen alszom, Mert az álmunk végleg összeért. Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.