Dobbanás

Engedj közel, engedj be újra Nyisd ki az ajtót, minden oly furcsa Én is más lettem, s a világ nem tudja Hogy kevés időnkből hány szép napra futja De élünk, nem hiába élünk Bár túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató (hmm) Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel! Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz Rég elfogadtam, hogy minden elmúlhat Máskor a földek virágba borulnak Nézd a világot, kiért hazudjak? Hamis ígéret legtöbbször magunknak De élünk, nem hiába élünk Bár túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel! Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz Maradjon meg nekünk egy kis világ Egy dobbanás, és az legyen az életünk Maradjon másoké a fél világ Egy dobbanásban láthatatlanok leszünk Egy dobbanásban láthatatlanok leszünk (hmm) Ó, már túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel! Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz (hmm-na) Engedj közel újra!