A plafonon lámpa, nézi a lámpán a leltári számot
Otthoni kést vesz elő vacsorához
Neki is enni kell, amíg tud enni kell, neki is enni
Lerakja, tényleg elég volt ma ennyi
Szeretni akart, de nem tudott és őt se tudták szeretni
Nem is menne vissza, mert úgyse várja ott senki
A városba' utcák, az utcákba' autók, az autóba' ember
Álmába' álmodik és aztán kel fel
Szeretni akarna mást és néha őt is tudják szeretni
Nem talál ma vissza, nem is várja senki
Nem is várja senki
Az aszfalton tócsák, a tócsákba' fények, a fények a város
Meleg papucsot húz a pamut pizsamához
Szeretni akarna mást és néha őt is tudják szeretni
Nem talál ma vissza, nem is várja senki
Nem is várja senki
Szeretni akarna mást és néha őt is tudják szeretni
Nem talál ma vissza, nem is várja senki
Nem is várja senki
Álmába' óra van, a mutató ő maga, a számlapon évek
Hallja ahogy ketyeg, és arra ébred
Szeretni akarna mást és néha őt is tudják szeretni
Nem talál ma vissza, nem is várja senki
Szeretni akarna mást és néha őt is tudják szeretni
Nem talál ma vissza, nem is várja senki
Nem is várja senki
