Csend leszek

(Vészjelzés, vészjelzés) (Itt az állomás utolsó túlélője) (Űrruhában hagytam el a roncsot) (Sodródom, fogytán az oxigén) (Remélem hallja valaki, vétel) Hé, (hé), itt vagyok a rádióvételen Körülöttem csillagok, és elfog a félelem, már Nem hallom a hangodat át az éteren Percre perc és napra nap végül megfagy az értelem és szétesem Lassan szétesem Hé, (hé), egymagam, az idő végtelen De a készleteknek vége van, nem is sejtheti senki sem, hogy Milyen volt a nagy vihar, ami átzúgott a Földön Az élet elillan hamar, hát illene megköszönnöm De rögtön Még szól a dal, most még nem lehet Még zeng a hang bennem, a húr remeg Kimondom még egyszer a szent nevet Aztán már örökre csend leszek (csend leszek) Még szól a dal, most még nem lehet Még zeng a hang bennem, a húr remeg Kimondom még egyszer a szent nevet Aztán már örökre csend leszek (csend leszek) Hé, (hé), nem lehet, hogy csak én maradtam hátra A felelőtlen embereknek utolsó példánya Se kép, se név, se szó, se szám, csak egy űrbe küldött dallam Emlékeztet rá, hogy egyszer itt éltem és haltam, csak halkan Még szól a dal, most még nem lehet Még zeng a hang bennem, a húr remeg Kimondom még egyszer a szent nevet Aztán már örökre csend leszek (csend leszek) Még szól a dal, most még nem lehet Még zeng a hang bennem, a húr remeg Kimondom még egyszer a szent nevet Aztán már örökre csend leszek (csend leszek) Csoda volt látni a nagy vihart Csoda volt az élet a Földön Az utolsó lélegzet még kitart De az űr végtelen börtön Még szól a dal, most még nem lehet Még zeng a hang bennem, a húr remeg Kimondom még egyszer a szent nevet Aztán már örökre csend leszek (csend leszek) (Még szól a dal, most még nem lehet, nem lehet) (Még zeng a hang bennem, a húr remeg, nem lehet) (Kimondom még egyszer a szent nevet, nem lehet) Csend leszek!