Összevissza

Összevissza Néha-néha Mostanában sokszor szakadt el a cérna Nem az elvem De ez a helyzet Részegen kérlek, hogy nekem vallj szerelmet Kevesebbszer De néha többször Vártam, hogy mikor mondják már, hogy rögtön Persze éppen Majdnem készen Kiáltottam, hogy jaj nem értem Félig vártam Ha eltaláltam Utána meg már másról magyaráztam A teraszomról A villamosról Ugorj le gyorsan a Facebook oldalamról Van hogy sülten Van hogy nyersen Van hogy az étvágyam lelép szépen, csendben Kiabáltam Mutogattam De volt, hogy a problémámat csak lerajzoltam A szoba közepén üresen állt egy szék Az ereszem felett kéken nyúlt az ég Megkísérlem, hogy egyszer még valaha Semmi másra nem lesz már panasza A szoba közepén üresen állt egy szék Az ereszem felett kéken nyúlt az ég Megkísérlem, hogy egyszer még valaha Semmi másra nem lesz már panasza Kértelek már Hogy ne nézzél rám Az összegyűrt cetlit a sarokba dobnám Miért csináltad Miért őt vártad Ilyenkor dőlj hátra, és lazítsd el a vállad Kettőt kérek Vagy inkább négyet Az ideg engem már reggel óta szétvet Köszi, ezt nem Köszi, de azt sem Nem akarom, hogy az utca tőlünk zengjen Merre van most Merre landolt Az aki múltkor is hajnalig csak táncolt Fizetnék én Ha megengednéd Álmaid nőjét is már elvehetnéd Tudom mondtad Hogy néha sok vagy Hogy múltkor is a szokásos formád hoztad Nekem tetszett Engem megvett Hogy miközben a zenéd szólt én felnevettem A szoba közepén üresen állt egy szék Az ereszem felett kéken nyúlt az ég Megkísérlem, hogy egyszer még valaha Semmi másra nem lesz már panasza A szoba közepén üresen állt egy szék Az ereszem felett kéken nyúlt az ég Megkísérlem, hogy egyszer még valaha Semmi másra nem lesz már panasza Semmi másra nem lesz már panasza Semmi másra nem lesz már panasza