Felveszem A Szárnyakat

Ne hazudd, hogy éltél már ameddig a szíved vár, nem vagy csak egy árnyék egy lenyomat a falon. Az élet csak egy árnyjáték ismerős a két árnyék, összenéznek némán kiabálnak vakon. Néma a szemem míg félsz, megszólal ha újra rád néz. Vak a szám de szádról olvasni fog tudom. Árnyékomat elhagyom repülök és álmodom, még a szám a szádra tapad tanulom szavaidat és felveszem a szárnyakat. Árnyak a fehér falon repülök és álmodom, még a szám a szádra tapad elhiszem minden szavad és felveszem a szárnyakat. Kérlek nézd a néma szemem, érzem beszélni fog nekem. Tudod nem lehet mindig így, nem lehetünk csak árnyak, árnyak a fehér falon. Néma a szemem míg félsz, megszólal ha újra rád néz vak a szám de szádról olvasni fog tudom. Árnyékomat elhagyom repülök és álmodom a szívem újra szabad, elhiszem minden szavad és felveszem a szárnyakat. Neked is van értem már árnyad amit elhagytál, nekem is van érzem már szárnyam amit rám adtál.