Az, aki régen még tárt karokkal várt
A szívébe zárva, hazát kínálva,
Mint kutya a húsra, néz rám, és újra
Csontig lerágna, s a szemétre hányna.
Úgy jó, ha bántja, ha rettegni látja
Azt, aki gyenge és mást érdemelne.
Segítő kézzel, pénzzel és vérrel
Teszi a rendet, mit "Isten teremtett".
S mind, aki látja, azt magával rántja
Az emberrel szemben, így van ez rendben.
Mert hiába jó ma, ha épp úgy, mint Róma
Süllyed el csendben, a végtelenben.
Merre vagy, Amerika?
Kamaszkorunk régi vágya.
Merre vagy, Amerika?
Narancsszínű rabruhába'.
Merre vagy, Amerika?
Bezárt "szabadság hazája".
Merre vagy, Amerika?
Letűnt idők lidércálma.
