Élet bábja

Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők Mért van ez így? Kérdem, Isten szent képét nézve Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már Megszoktam, így élek, olyan mint egy végítélet Kezemen, lábamon bilincs van (ja, ja), anyám csak ettől féltett Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázslott fénye Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben Bűnös az éjszaka, képek a fejemben Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan Millió emlék agyamba bevillan Keserves múlt, ami volt, elmúlt Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok! Mindent látok, centit vágok, (úgysincs menekvés), barácsot rágok Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem! Ezért büntess meg engem, emberi hibákért Majd sorban állok a templomban az imákért! Bűnös az éjszaka, képek a fejemben Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan Millió emlék agyamba bevillan Keserves múlt, ami volt, elmúlt Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt A csillagok sem mutatják viharban az irányt A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt (óhóó) Háborog a lelkem, némán kiált Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél Az élet bábja csupán, tudom, ennyit értem én Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak Felém kezek nyújtva, de nem bízok újra Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke Bűnös az éjszaka, képek a fejemben Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok Ez nem egy mámor, mi egyszer csak elillan Millió emlék agyamba bevillan Keserves múlt, ami volt, elmúlt Szívem beforrt, harangja szólt, a könnyem kihullt Minden tönkremegy! Dühöngök üvöltve Mint egy szörnyeteg, látom a tükörben Az élet bábjaként rángatnak drótokon Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon A könnyem kihullt A könnyem kihullt A könnyem kihullt A könnyem kihullt