Ősz

A nyálkás ősz egy hanyag tüsszentéssel Terítette be a nyarat feledéssel A zárójelbe kényszerült napsugarak Még égették kicsit a telepi falakat És délután eleredt a koraőszi eső Szaladtunk fogtuk egymás kezét Az első csókunk csattanása ázott a térrel A lyukas cipőink találkoztak éppen A varjak alatt, amikor betakartak minket Esernyőként óvtak, míg szitált az ég fenn És nevettünk, mert boldogok voltunk A nyár kimúlt, az ősznek dedikáltuk csókunk Két kezdő gyerek egy miskolci utcán Én emlékszem rád, te emlékszel rám? A szívetem ott hagytam Miskolcon (Hát) ezért ne keresd nálam, Mert nincs otthon Csak a fák, csak a fák élnek Tudják még, hogy mi volt a lényeg Magányos úton a földben állnak Örök szemlélői a világnak Te vagy az árnyam! Te vagy a legális heorin Ha zuhanék híd vagy ha repülnék kerozin A koraőszi eső most is te vagy mikor érzem Hogy vereti az arcom az eső a téren A hintákat a vihar kócolja széjjel Te vagy minden láncszem amit megmarok a szélben És én ott vagyok ahol a szél beszél Ahol a miskolci aszfaltra leültél Ahol a reményünket üvegkalitkában Őrizgettük együtt egy panellakásban És a kölykök ricsaja éjszaka a parkban Te vagy a beköszönő városi zajban Az őszi fuvallat, ahogy belekap a hajba, Rólad festett képet, amit feraktam balra De a szívemet ott hagytam Miskolcon Hát ezért ne keresd nálam, Mert nincs otthon Csak a fák, csak a fák élnek Tudják még, hogy mi volt a lényeg Magányos útona földben állnak Örök szemlélői a világnak