Átkozott nök

(Átkozott nők) Az enyém, csak azt kérdezi: Hogy hol jártál megint? A tiéddel nagyobb gáz van, Ő mélyebbre tekint. Naná, hogy rólam másoknak mindent kitálal, Mert nem jött be a trükköm, sajnos a virággal. S ha ilyennek látom A pokolba kívánom. De ha nem lennének ők, Ezek az átkozott nők, Üresnek látszanánk, Csak magunkkal játszanánk. Ha nem lennétek, Bizony belőlünk a lélek Elillan, majd ha itt hagytok, Ezért köszönjük, hogy vagytok. Már megint horkoltam, Most éppen ez a baja. Ha meg szétdobálom a rongyaim, Attól égnek áll a haja. És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja, Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja. S ha ilyennek látom A pokolba kívánom. De ha nem lennének ők, Ezek az átkozott nők, Üresnek látszanánk, Csak magunkkal játszanánk. Ha nem lennétek, Bizony belőlünk a lélek Elillan, majd ha itt hagytok, Ezért köszönjük, hogy vagytok. S ha romokban a házunk És az esőtől beázunk, Majd papás mamást játszunk, És mindent helyre rázunk.