A Régi Ház Körül

Sok jó barát lassan kidől már a sorból, Öregszenek már a fák az udvaron. Szegény anyám kontya lassan őszbe fordul, Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem. A régi ház körül öregszik minden, A kert, a fák, a fal, a bútorok. A régi ház körül nagy élet nincsen, Sokáig zörgetem az ablakot. Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát. Elém kerül minden kedves ételem. Míg én eszem, az ő arcán van a hála, Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála. A régi ház körül élni kezd minden, A kert, a fák, a fal, a bútorok. Egy kisgyerek dereng emlékeimben, Egy kisgyerek, ki már nem én vagyok. Az állomás olyan modern, mint az élet. A vonatból búcsúcsókot szórok én. Szegény anyám most még mosolyogni próbál, Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye. A régi ház körül csendes lesz minden, A kert, a fák, a fal, a bútorok. A régi ház körül nagy élet nincsen, Bezárja jó anyám az ablakot. A régi ház körül öregszik minden, A gyorsvonat velem tovább robog...