Félteni kell

Félteni kell Félteni kell, néha a biztosat is Félteni kell, hogy soha másé nem leszel Mondd még ezerszer el Félteni kell, néha a biztosat is Félteni kell, hogy soha másé nem leszel Mondd még ezerszer el... Sugárzó mosolyodért halok meg minden éjjel Többé nem születek újjá, hamvaim szállnak a széllel Több százezer kilométer, de én megtalállak, hidd el Szavaimmal simogatlak, izgatlak ütemeimmel Meglátogatlak még egyszer, kéznyomom testeden hagyom Egy összegyűrt fénykép, széttépett levél az asztalon Egy-két tag, néhány trekk repíthet vissza hozzám egyszer Új dimenzióba léptem, kövess, jobb hogyha igyekszel Én a jövőbe tartok, örök dallamokba olvadok Kísérlek majd tovább, mint a perceket a hónapok Jha, köszönöm, jól vagyok, hisz teljesült az álmom Miről nem feltételeztem volna rég, hogy megcsinálom Na de mi lesz hosszútávon, lehet elveszik a varázs Féltem az álmot, hisz az élet csak egy villanás Pár pillanat, mi lehet, örökre megmarad De eltűnik a szikra, van hogy minden kötél elszakad Félteni kell, néha a biztosat is Félteni kell, hogy soha másé nem leszel Mondd még ezerszer el... Ha megvan a biztos háttér, már lehet mit félteni Minden kimondott szó után van mit félreérteni Fel kéne már ébredni, nem tudtok mást tenni Hazugsággal érvelni, szarotokat rákenni másra Tudom, ez is a műfaj hibája, de ha Magadra néznél rájönnél kinek nagy a szája Bűzölöghet a szarbánya, minden panaszod hiába Lehet, pont te viszed a dolgot a rosszabbik irányba Mondd, ki írogat a szájtra, mondd a sarat kidobálja Mondd meg, miért sikít az arcodon a tudásnak hiánya Ez a csont már le van rágva, a haza darabokra esve Mindenütt csak klikkek, megy a balhé országszerte Csak a megromlott családok, elveszett barátok, évek Miket nem hoz vissza senki, mik az elmúlástól szépek Emberek, kiket nem értek, ti a vesztetekbe rohantok Vitáztok, háborúztok, míg végleg fel nem robbantok Én innen dobbantok, többet nem láttok Gondolkodjatok el, jobb ha magatokba szálltok Igen, hiába vártok valami szebbre, valami másra A helyzet egyre rosszabb, esély sincs az újulásra De már nem fordulok vissza, elveim mellett kitartok A véleményt meghallgatom, de meg nem változtattok Átkozhattok, én védekezem, ti támadtok Ha nem tetszik a játék, hát nyugodtan kiszállhattok Félteni kell, néha a biztosat is Félteni kell, hogy soha másé nem leszel Mondd még ezerszer el... Egy utolsó kívánság még, mielőtt mennék Gondolj rám majd néha, csak ennyit szeretnék Előlépnék a semmi közepéből, mint egy váratlan vendég Majd szíved vad ütemétől új életre kelnék Trekkekkel felelnék, ha fejedbe látnék Ez kell még, az árnyékba bújik a rossz szándék Ajándék a játék, ha csinálnám, belehalnék Na mi nálad a jelkép, a kezedben gyeptégla ... Úgy érzem, kialudt a lángja De már nem érdekel ez sem, nem figyelek a világra Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam Mégis hozzádfűztem álmokat, sorokat neked írtam Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem Még sem féltettem, hagytam hogy szépen Kimondjuk a búcsút és az álom véget érjen Félteni kell, néha a biztosat is Félteni kell, hogy soha másé nem leszel Mondd még ezerszer el Élnie kell... Ennek a szerelemnek égnie kell Bárhogy legyen, csak ez ne múljon el