Ballada a Fegyverkovács Fiáról

Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág, Új bölcsőben sírdogál egy élet Apja emeli föl, ebből a gyerekből Fegyverkovács lesz, ha addig élek Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon Ne csináljunk soha többé fegyvert Nem lesz háború, könnyes, szomorú Boldognak látok majd minden embert Kis harangot önt, vándorruhát ölt A haranggal a világot bejárja Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall S nevet rajta mindenki, ha látja Egy nap visszatér, megáll, alig él Már nem az, ki elment lehunyt szemmel Apja jót nevet, nyisd ki két szemed Ilyen a világ, s kell a fegyver Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed ...