Kis Világ a Végtelenben

Nem láttunk túl messze még, és minket más se lát Annyi mindent képzelünk, és várunk sok csodát Nem látjuk, ki érkezik, s merre megy tovább Minden létezik, de mégsem úgy, hogy bármit is tudnánk Szétnézhetnénk most megint, tisztán lássuk át Hogy honnan, miért is érkezünk, és hogy megyünk tovább! Mert minket bármi szél, mint a felhőt szétzavar Bár egymásért vagyunk, de mégis van, ki mindig bajt kavar Most végre, ha nem tévedünk, már nem kéne más Ha végleg remélhetünk, hogy nincs több robbanás Hát értsd meg! Nincs barát, nincs ellenség, e föld van csupán Hol élünk, egy kis világ a végtelenben tán Mégis szent, itt van a hazánk! Feltámadt a szél megint, fújjon csak tovább! Nyomja együtt el velünk a hazugság zaját! Egy hangnemben kell nekünk élnünk, s hinnünk hát! És így tán meg is menthetünk egy álomot Hát értsd meg! Nincs barát, nincs ellenség, e föld van csupán Hol élünk, egy kis világ a végtelenben tán Mégis szent Hát értsd meg! Nincs barát, nincs ellenség, e föld van csupán Hol élünk, egy kis világ a végtelenben tán Mégis szent, itt van a hazánk! Voltunk, és tűrtünk, és éltünk még Nem bánthat minket már ellenség Fogj át, és mondd hát, te sem leszel Sosem ellenem! Hát értsd meg! (Voltunk, és tűrtünk, és éltünk még) Nincs barát, nincs ellenség, e föld van csupán (nem bánthat minket már ellenség) Hol élünk, egy kis világ a végtelenben tán (fogj át, és mondd hát, te sem leszel) Mégis szent (sosem ellenem) Hát értsd meg! Nincs barát, nincs ellenség, e föld van csupán Hol élünk, egy kis világ a végtelenben tán Mégis szent, itt van a hazánk!