Legbelül én fekete vagyok
Fekete vagyok, mint a szurok
Ha hagyod, talán rád is ragadok
Le soha többé nem is moshatod
Azt hiszik, hogy szent vagyok, de folyton tagadom
Bilincsekkel élek, csak túl jól takarom
Bennem él a sötétség, a veszély én vagyok
Visszakézből fordulok, reflexből robbanok
Elbújnék, de nincs hová
Felébrednék, így válik rémálommá
A zűrös múltam mindig itt ragad
Próbáltam lépni, de a lelkemből
Nem maradt
Stresszes vagyok csak a cigim ég
Miért van, hogy a bűn az olyan szép?
Utolér, ha menekülök, csak magam elől futok
Az ágyamban egy angyal, de boldogtalan vagyok
Mert az angyalok közt ördög vagyok én
Délibáb a mennyország, a pokol az enyém
Lehetek én bárhol, társaságban egymagam
De hogy lehetnék szerelmes, ha nem szeretem önmagam?
Elbújnék, de nincs hová
Felébrednék, így válik rémálommá
A zűrös múltam mindig itt ragad
Próbáltam lépni, de a lelkemből
Nem maradt (nem maradt, nem maradt)
Elbújnék, de nincs hová
Felébrednék, így válik rémálommá
A zűrös múltam mindig itt ragad
Próbáltam lépni, de a lelkemből
Nem maradt
