Lyrics

Fénytelen lények (Kopott szív, lopott lét), Visznek a városban Magányt párosban Szanaszét. Lépkedek köztük, S belül kérlel a fény, Kezüket megfogjam, Vagy csak azt mondjam: -Ne félj! A SZERETET ÉL, NEKED MONDOM. A SZERETET ÉL, KEZEM NYÚJTOM. HOGY SOHASE FÉLJ, HOGY SZABADON ÉLJ! A SZERETET ÉL, TÜZED GYÚJTOM. A SZERETET ÉL, SZÍVEM NYÚJTOM. HOGY SOHASE FÉLJ, HOGY SZABADON ÉLJ! Félsz kicsit, látom, Megint bánt a világ. Pedig egy új nappal Mindig új angyal Vár ránk. Nézz csak a fénybe, Mikor hív a sötét! Hagyd ki most vad táncát, S szíved rabláncát Törd szét
Writer(s): Gaspar Laci, Tóth Zoltán Lyrics powered by www.musixmatch.com
instagramSharePathic_arrow_out