Ha Én Rózsa Volnék

Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék

Minden évben négyszer virágba borulnék

Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak

Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék

Akárhonnan jönne, bárkit beengednék

Nem kérdezném tőle: hát, téged ki küldött?

Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék

Hogy az egész világ láthatóvá váljék

Megértő szemekkel átnéznének rajtam

Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék

Minden áldott este fényben megfürödnék

És ha engem egyszer lánckerék taposna

Alattam a föld is sírva beomolna

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék

Mindenféle szélnek haragosa volnék

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének

S nem lennék játéka mindenféle szélnek