A házak elé kihívták
A világ összes taxiját,
A fákról lecsorgott a fény.
A szomszédok már elmentek,
A feljárón csak néhány régi
Játék és magazin maradt.
Az álmos augusztusi délután utolsó sóhajtása
Langyos szellőként a hajunkba kapott,
És könnyű csókot hintett még az utca végén álló házra,
Ahol évek óta senki sem lakott.
Az egész család előjött,
Pizsamában, borzas hajjal álltunk
A frissen nyírt gyepen.
Repülők és varázslók,
A gyerekkori álmaim
Jutottak eszembe hirtelen.
A szemem sarkából még láttam, ahogy
Fehér villanásban oldja fel magát az oldhatatlan rend.
Utána nem maradt, csak messzi fények diszkrét csillogása
És a végtelen, megbízható csend.
