Szerteszét

Én már vártam Hogy legyen holnap a szobában És fényben ússzon az a hibátlan Arc, ami felébreszt lágyan Én több akartam lenni a vártnál Csónakázni és enni a várnál Heverni ott majd szerteszét A fűben fekve lesni az éjt Szerteszét vagyok a levelekkel Az őszi tájban így bújok el De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem? Szerteszét veled egyben Az ágyban, a sárban, a hóban Fényben, homályban, szerteszét Szerteszét Ez az élet csak nálad érhet majd véget És mielőtt alszunk még felébred Ami téged is engem is éltet Akkor előjönnek az emlékek Az a dobás, mit mindig elvétek Mert tetszeni akartam ott neked Ezért megtettem mindent, amit lehet Szerteszét vagyok a levelekkel Az őszi tájban így bújok el De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem? Szerteszét veled egyben Az ágyban, a sárban, a hóban Fényben, homályban, szerteszét Szerteszét Szerteszét