Sorstalan

Sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Úgy megyek majd, ahogy jöttem A békém én már megkötöttem Régóta hordom magammal a csöndet Nem tudom, voltam-e távolabb tőled Elcserélt szívem, egyetlen házam Messzebbre hagytam, mint amit vártam De sose nyugodjak, míg haza nem érek Tudom, hogy az én hibám Ha elcsal a szélirány De nem csak az én hibám Hogy sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Úgy megyek majd, ahogy jöttem A békém én már megkötöttem Sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Nem maradt csillag fölöttem A békém én már megkötöttem Minden hibámnak megvolt az ára De koszorú nem jár, nincs benne hála (nincs benne hála) Mentsváram nem volt, a kezedbe adtam Benned én otthonra leltem a bajban S maradok végleg a szívedbe zárva Tudom, hogy az én hibám Ha elcsal a szélirány De nem csak az én hibám Hogy sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Úgy megyek majd, ahogy jöttem A békém én már megkötöttem Sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Nem maradt csillag fölöttem A békém én már megkötöttem Majd fölém borulnak az őrségi lombok A hegyháti dombok, de néhány út még hátravan És talán majd egyszer én utolérlek Ha a Rába vizében meglátom önmagam Hogy sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Úgy megyek majd, ahogy jöttem A békém én már megkötöttem Sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Nem maradt csillag fölöttem A békém én már megkötöttem Sorstalan az út, amin járok Hontalan az ég, amit látok Úgy megyek majd, ahogy jöttem Békém én már megkötöttem