Szomorú séta

Nem akarok többé Egyedül járni a sötét utcán Én nem akarok többé Agyalni azon, ami elmúlt már Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak Aki várta, hogy hibázzak Én lettem az, aki elromlott, te meg, aki ettől nem boldog Áh, tényleg ezt akarjuk? Mi a célunk, merre tartunk? A kapcsolatunk elfutott nyár, hogyan is állunk, nem tudom már Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak Én akartam hinni bennünk Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak Nem tudom, mennyi van bennünk Hogy színes-e még vagy szürke, hogy igazából kihűlt-e Hogy ki leszek-e miattad ütve, agyalok rajtunk padokon ülve Rólad szól a szomorú séta, mikor a telefon néma Börtönrácsot rajzol rám az emlékek árnyéka Én menteném a menthetőt, de már Nem tudok úgy érezni többet Ez a hely már rég nem az otthonom Hazafele sétálok belőled Elengedni túl nehéz Ha veled vagyok egy egész Nincs ott bennem, akit te kerestél És én se lelem benned, akire vágytam Jön az esti séta, előhívja Itt az életem negatívja Még van olyan részem, ami rád írna Ez behúz, (behúz) ja Tudtuk, hogy vége, de elbújtunk Két szellem a képen, mi elmúltunk Rohantunk volna, de nem volt út Lejártunk, elmúlt Én menteném a menthetőt, de már Nem tudok úgy érezni többet Ez a hely már rég nem az otthonom Hazafele sétálok belőled Elengedni túl nehéz Ha veled vagyok egy egész Nincs ott bennem, akit te kerestél És én se lelem benned, akire vágytam Elengedni túl nehéz (túl nehéz) Ha veled vagyok egy egész Nincs ott bennem, akit te kerestél És én se lelem benned, akire vágytam Ú-u-ú, ú-u-ú Elengedni túl nehéz Ha veled vagyok egy egész