Tanulhatatlan

Csöndes az eső, fut a vihar előtt Viszi a szíved egy másik elől Ez a buta szerelem, gondosan figyelem, hogyan bújik elő Ahogy megremeg a szád, ahogy megnevezed őt Hát jöjjön a világ, rabolja mindenem A buta szerelem, hogy űzi az ilyet Táncol a levegőn, ad másik heverőt Megfogja a kezed, átugrik tüzeken És fut a legelőn, kifeszül a háztetőn Simítja ráncaid mindenki előtt Na buta szerelem, tanulhatatlan ez Megállsz a küszöbön, miért könnyes a szemed? Honnan került elő Milyen fájdalom feszül tükör előtt? Ez a buta szerelem, gondosan figyelem, hogyan bújik elő Egy mohás kő alól, egy mázolt papíron Az ablakon benéz és én felém nevet Kibontott hajakon mezítláb szalad el Na buta szerelem jön az ősz és eltemet Tócsáidban levélhajókon vesztegel Leírom a neved és lassan feldereng Az első mozdulat, az első út veled Még fogom a kezed, tanulhatatlan ez A láthatárra szőtt idő legyűri az esőt Tanulom szavaid, többet tudok, mint azelőtt Ez a buta szerelem, gondosan figyelem, hogyan bújik elő Figyelem a fényt, az ablakodra nőtt Hát jöjjön a világ, rabolja mindenem A buta szerelem, hogy űzi az ilyet Táncol a levegőn, ad másik heverőt Megfogja a kezed, átugrik tüzeken És fut a legelőn, kifeszül a háztetőn Simítja ráncaid mindenki előtt Na buta szerelem, tanulhatatlan ez Megállsz a küszöbön, miért könnyes a szemed? Honnan került elő? Ez a buta szerelem, gondosan figyelem, hogyan bújik elő