Mámor

Lásd, égek most már Lángol a bőröm alatt Ez a láz Te hoztad rám, Pedig nem kértem, de ígérem Nem vártam rád De félek, hogy kár Ez nem az az élet, mi kettőnket megvár Éget a láz, de addig így érzem, hogy voltál Mást sem kérnék Csak átkísérnél már a határon Hol nem néz most más, csak én De mást sem érnék Ha nem lennél, hogy csodát láss belém Ez a mámor, de szép Lásd, emlékszem már Többször rám szóltál Ne nézz kérlek rám Veszélyes táj szemedben lelkem Látom, megtalált De nincsen tovább Hisz meghalnék újra és újra, mert Nem tudnám, nem érteném Hogyan is élnék, úgy ég Mást sem kérnék Csak átkísérnél már a határon Hol nem néz most más, csak én De mást sem érnék Ha nem lennél, hogy csodát láss belém Ez a mámor, de szép Ha újra és újra meghalnék Minden életben melletted ébrednék És kérdezném Ki voltál? Ki lettél? Elmennél? Ha most az egyszer eltemethetnéd Mit éltél már? Vagy maradnál? Maradj hát