Akkor már két hónapja bujkált -
Szakállas volt, meg sem ismertem
Reggelinél vettük észre
Napfénytől hunyorogva állt a kertben
A szabadban aludt, mesélte
Lebombázott házak udvarán
A Duna-part elvadult fái közt
Vasúti töltések oldalán
Lizáról kérdezett
Mondtam, hogy semmit nem tudok
Utoljára októberben láttam
Aztán összefolytak a hónapok
Bólintott, beszélgettünk még
Adtam neki valamennyi pénzt
Félrevontam, a szemébe néztem
"Mondd meg, innen hová mész?"
"Hova mehetek?
Ugyan hova mehetek?
Én hova mehetek?
Hova mehetek?"
Mielőtt elment, mondott valamit
Emlékszem rá, mert hirtelen
Kigyúlt a fény a szemében
És újra olyan volt, mint régen
"Hát látod, én is inkább
Ezt a belső világot választottam
Az álmaim világát
És neked is ezt tanácsolnám"
"Hova mehetek?
Ugyan hova mehetek?
Én hova mehetek?
Hova mehetek?"
