Mikor a test örexik

Mennyi lehettem? Úgy 14, mikor már visszaköszönt egy agilis tükörkép. Gyerek voltam, tudtam mégis azt, hogy baj van. Zseton nélkül csak nevetnek majd rajtam. Apa nem viselte jól, tudod a változást. Rendszerváltás, új törvények, meg utálkozás. Ő még Gazdálkodj Okosanon nevelkedett, Most meg Monopolyt játszanak a nagy emberek. Aki eleget lopott, az privatizált, Aki eleget sz*pott, az meg agonizált, A félig bátor mindig ironizált, De az ország nagy része inkább iluminált. Na szóval, itt voltunk mi akkoriban kölykök. Iskolából, utcáról-utcára meg a börtön. Amit el lehet, azt vedd el, de rögtön! Velünk együtt nőtt fel ez az ösztön. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más. Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép. Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám. Mennyi lehettem? Úgy 27, mikor már azt gondoltam nem kell nekem segítség. Stabilan működik az életem, a cuccom jó. Haladok előre tudod az úton. Persze sok pénzbe került az, hogy tudjam, Hogyha a nagyok szólnak fentről, Akkor kuss van, De szembe köpném magam, hogyha úgy van. Sose tudtam. Mennyi vagyok most? Vagy 36. így már nagyjából leszarom azt, ha leszólnak. Mostanra megtudtam a dolgok mitől mennek, és az eredmények csak munkából lesznek. A családért, az elvekért küzdeni kell, De ez az ország nem lesz sosem az a hely, Ahol én hátradölve milliókat számolgatok, úgyhogy míg élek, jönnek bizony újabb dalok. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más. Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép. Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám. Hallom minden szóban, érzem minden csókban, Gyászban, életekben, Egészben, részletekben. Még egy ránc az arcon, Jobb lesz már elfogadnom. A fele eltelt, Egy pillanat volt csak épp. De még annyi minden vár. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más. Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép. Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek ránk. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más. Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád. Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép. Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép. Nem számít többé, úgy válunk köddé. Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek ránk.