Lámpát Ha Gyújtok

Bölcső csöngettyű és templom harang A jelenlét annyi, mint posztón a rang Kicsi pónikon lovagló kész életek Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei Apa taníts meg nagy vadat elejteni És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő Káprázat pusztán a történelem Míg némán a vállára hajtom fejem Elringat, marasztal, egésszé gyúr Aztán únottan szétszed, mint legót az úr Mi csak lessük a boldogság lábnyomait És ha útközben találunk majd valamit Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál Mint egy cipősdobozba szórt marék arany Elrejtve annyira haszontalan Az az emberi elmében bújkáló zaj A talpaink alatt nincs szilárd talaj Ha a karodban nincsen már elég erő És a szívéhez nem láncol egy szerető Sem az Istenek gomblyukán nem látni át Sem a nappal nem mutatja éjjel magát De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál