introvertált dal

Ó ba-ba-barátom sajnálom, hogy nem voltam jó hozzád (aztmondom) Éjjel a macskaköves utakon Megláttam egy mulatozó csapatot És eltűnődtem azon, milyen régen is volt Hogy úgy éreztem magam mint egy gyerek Gyere, gyere Gyerekkorom belepi a beton Hisz egy palotai nem vár már csodát Csak egyedül bandukol az utakon Amíg nem ütött az utolsó óránk (viszlát) Sohase várhatna eleget, hát ő újra eltemet Százegy rossz emléket kiskorából Arcára ragad az a kép, ahogy szeretné hogy lásd De valójában soha soha nem jön vissza már Minden éjjel meg reggelente megváltoznék Megfogadom a kezembe veszem a kontrollt ami rám várt már rég Ne haragudj, hogyha kicsikét faramuci vagyok de mit árthatnék nektek Ha nem is írok, nem is veszem fel ha hívtok, nem értem mit sírtok Nekem is kivan a faszom attól, hogy bevagyok zárva (és chilis Sobát zabálok a szobában) Körbeveszem magam fallal, hogy magamat elszeparáljam Hidd el Én nem ezt kértem Hogy így legyen vège A gödör is mély Csalogatna baba de te ne félj Látom az alagút végén az alagút végén a Fényt amit elloptok Nem vagyok ma toppon Mert krízisben az egzisztenciám Csak annyit mondj, hogy jól vagy nem kell félni Próbáljunk meg élni Hisz mindez csupán apróság a nagyvilágban Hisz az ami szép volt az csak ami rég volt Az csak ez a szóban forgó bánat Utolér a téboly És minden rémálmom Amikor már megpihennék úgy de ő Soha se várhatna eleget Hát ő ujra betemet Minden régi gyötrelmet meg bánatot De te ne aggódj értem kérlek, nekem így is nagyon jó Csak gondolj rám ha soha többe nem kelek fel már Minden éjjel meg reggelente megváltoznék De minden éjjel meg reggelente bezárkóznék Minden éjjel meg reggelente megváltoznék De minden éjjel meg reggelente bezár